2014. október 17., péntek

Amire nem számít senki....


 Minden utazónak, vándornak, bujkálónak, vagy sima közéleti embernek egyszer szembe kell néznie a lehetetlennel, vagy éppen pont azzal ami az útjába áll.

Két hét alatt arra jöttem rá, hogy ha próbálsz is elfoglaltságot keresni......mégis egyszer rádtör az a mindent elnyomó "megis csak egyedül vagy itt" érzés....es ugyanbiza te innen egyhamar nem szabadulsz.

 Egy hónappal ezelőtt meg csak gondolni sem mertem volna hogy az amerikai alom mögött ilyen fekete sarkán lepik el a mindennapok színes polcait... Egy hang, egy kép, egy kósza emlék annyira felborítja azt a mindennapi gondolatmenetet, hogy szinte lehetetlen talponmaradni, vagy épp egy helyben végigjárni hogy megszűnjön a felhőtengeteg. Sokszor rádöbben az ember, Ejjhaj Gyuri, ha nem teszel valamit itt nagy baj lesz, na én is így vagyok. Egy nagy fekete dobozban ragadtam........... Amíg............ Amíg nem jött valaki, ......és még egy valaki.....addig addig, hogy újra színes lett a polc..... És kinézhetsz az ablakon, ....Hmmm .....mégis forog a föld ....te kimehetsz, ( és hagyd ott a dobozt, ami láncraverve magához húz), van élet:) csak a lencsét kell néha cserélni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése